A fekete gólya Nyugat-Európában a Pireneusi-félszigeten, Franciaországban, Belgiumban, Németországban fészkel, és állománya ezeken a területeken növekszik. Újabban látványosan terjeszkedik Ausztriában, s a Kárpát-medencétől északra Szlovákia, Csehország, és Lengyelország területén. Kelet-Európában Szentpétervár szélességi körétől délre fordul elő, az Urál, a Kaszpi- és a Fekete-tenger által határolt területen. A faj eddigi ismereteink szerint legnagyobb létszámban a Baltikumban fészkel, ahol - részben az élőhelyek tönkretétele miatt - létszámában csökkenő tendencia mutatható ki. Ázsiában Mongóliáig terjed fészkelő területe. Rendszeres vonuló, ezért a fészkelőterületeken kívül is megfigyelhető. Magyarországon a középhegységi és dombvidéki, valamint a síkvidéki folyó menti erdeinkben egyaránt fészkel. Az utóbbi években elszórtan a Duna-Tisza közi hátságon is ismertünk lakott feketególya-fészkeket.
A fekete gólya legkedveltebb élőhelyei a csendes vízfolyásokkal, tavakkal váltakozó erdős területek, melyekből nem hiányoznak az idős hagyásfák vagy az egykori legelőerdőkből visszamaradt öreg kocsányos tölgyek. Síkvidéken legtipikusabb fészkelőhelyei a fiatal fák sűrűjében megbújó évszázados kocsányos tölgyek. Hegyvidéken elsősorban az öreg bükkösökben vagy fenyvesekben fészkel.
Egyes párok hosszú évek óta azonos fán és fészekben költenek évről-évre, és vannak olyanok, amelyek évente újabb fészket építenek. Nagy általánosságban elmondható, hogy ha komolyabb zavarás nincs, a nyugodt helyekre a pár évről-évre visszatér. A legérzékenyebbek a zavarásra megérkezésüktől a fiókák kikeléséig, ami általában május hónapra tehető.
Leginkább az erdőkben csendesen folydogáló patakokban, tocsogókban vagy az erdők övezte tavak mentén keresi táplálékát. Követi a patakok folyását s a mederben gázolva szedegeti össze az apró halakból, békákból, rovarokból álló táplálékát. A tavakban akár hasig a vízbe gázolva, a csőrével tapogatva vadászik apró halakra és egyéb élőlényekre. Néha a folyók mentén a zátonyokon sétálva keresi táplálékát.
A fekete gólya vonuló madár, az őszi gyülekezés után laza csoportokban dél felé repülve, az európai állomány nagyobb része a Boszporuszon, kisebb része a Gibraltári-szoroson át hagyja el Európát.
Fotó: Dr. Kalotás Zsolt